7 es rom megsemmisítése

[Zsoma]

Az uralkodó örömmel fogadta a hírt, ritkán adódik ilyen szerencséje egy királyságnak.
- A Hős még nem született meg, fenség. Minél hamarabbi támadást javasolnék – szólalt meg az uralkodó tanácsadója.
- Jól beszélsz – felelte az uralkodó. – Azonnal adják parancsba a seregnek, hamarosan fosztogatni indulunk! A biztonság kedvéért duplázzuk meg a sereg létszámát!
Hamar szétszaladt a hír a királyságban, kutatók egy csoportja Főromot talált, rengeteg kinccsel.
A katonák azonnal lázba jöttek, és alig várták uruk parancsát, ami rövid időn belül meg is érkezett.
A sereg hamarosan vonulni kezdett a csata felé. Lépteik messzire elhangzottak.
Mire megérkeztek a romokhoz, a szörnyek már várták őket. Hamar csatarendbe álltak, és vártak. Tudták, hogy ha ész nélkül a szörnyeknek rontanának, csak előnyt adnának nekik. A szörnyeknek viszont nem jártak efféle dolgok a fejükben, vérre éheztek, így támadásba lendültek.
Bár az démonok túlerőben voltak, nem kerülhették el a pillanatnyi veszteségeket. A szörnyek nem ismerték a félelmet, szemeikben gyűlölet és harag égett, izmaikat az ösztönök irányították. Veszedelmes ellenfelek voltak, akik nem ismerték a könyörületet. Halálos sebekkel is tovább harcoltak, de a csata mégsem tartott sokáig. A szörnyeknek nem volt esélyük a jól képzett démon sereg és a túlerő ellen.
A harc végeztével a csatamezőt a szörnyek hullái terítették, a levegő vértől és vastól volt nehéz.
A sebesülteken papnők segítettek, amíg a hordárok összeszedték a kincseket.
Aznap mindenki egy újabb győzelemmel, és temérdek kinccsel gazdagodva térhetett haza.