Egy szerencsés napom

[gltamas]

Január 20-án az ébredésem sem úgy zajlott ahogy általában. Már akkor éreztem ma valami olyan fog történni ami nagyon ritkán esik meg velem. Aztán csak teltek múltak az órák. Már az ebéd is megvolt és semmi, minden egy átlagos hétköznapra utal. Jött a munkaidő vége és még mindig semmi, a hazaút is mint máskor hosszú és unalmas. Aztán hazaérkezésem után mikor ránézek a jelentésekre:)))).
Mi ez 7-ES ROM még sosem láttam. Gyorsan egy kémkedés. Aztán akkor egy nagy döbbenet. NEM LÁTOM MI VAN BENNE. Na mindegy amim van seregben, varázslatban azaz mindent felhasználva elindultam. 5 percenként nézve mi a helyzet (esetleg ez is kaphat segítséget), de aztán semmi. Na várom a csatajelentést. ZÖLD nyertem. Nagy izgalommal megnyitva a következő döbbenet. Alig voltak benne, aztán mikor a jutalohozértem, na mondom minden rendbe. Hát ezt éreztem reggel. Játékostársaim elmondása alapján lehettt volna benne több szörny is de hát ebbe ennyi volt. Most várom a következőt:))))

[freeharika]

Please, describe the battle in details. Read the stories that were rewarded.

[gltamas]

Egyszer volt hol nem volt egy királyság. Ez a királyság kicsiként kezdte, de mivel uralkodója nagyon alázatos és segítőkész nagyon sok nagy és befolyásos barátja lettt. Ahogy teltek multak az idők (évek), egyre nagyobb és nagyobb lett. Jöttek a területek a várak na meg nem utolsó sorban a hadsereg. Soha nem támadott meg ok nélkül senkit, inkább diplomáciai úton próbálta megoldani az esetleges nézeteltéréseit. A szomszéd királyságoktól mindig tudott segítséget kérni amikor erre szüksége volt. Így nagyon sokta tanult illetve gyorsan fejlődött az uralkodó. Minél több mindent tanult ki annál többet akart tudni, és még mindig nem ért el arra a szintre amit szeretne. Amikor már a legnagyobbak közé tertozott, akkor sem felejtette el barátait és szomszédait. Először még a kölcsönös segítségnyujtás volt alényeg, így mindenki jól járt. Eggyütt jártak csatába romokba, együtt hajtottak végre feladatokat. Aztán eljött az idő amikor már a romokhoz nem kellett segítség neki, de ha tőle kértek segítséget szinte sosem mondott nemet. Ekkor még a segítségre számítható szörnyek ellen hívta a barátait, de ez is nagyon sikeres küldetések voltak.Aztán eljött az idő és a tapasztalat amikor már (szinte) semmihez nincs szüksége segítségre. De még mindig nem felejtette el hogy honnét jött és hova tart és milyen nehézségekel kellett megküzdenie élete során. Szinte sosem keveredett háborúba másokkal (persze a bosszú az más). és mindig segítségre volt ismerőseinek és szoknak akik mrászorultak. Aztán teltek multak a hétköznapok és egyszer csak e "FŐrom" került a kiráyságába. Hirtelen azt se tuda mit csináljon, de aztán a felocsudás után arra a következtetésre jutott, hogy minden erejét felhasználva egyedül száll szembe a szörnyhőssel. Összetrombitálta az egész seregét, minden varázstekercset elővett, és varázsoltatott magára (tehát biztosra ment). A seregét feltüzelve nekiindult a nagy csatának. Végig az járt afejében hogy mi lesz. Ez nem egy félelem inkább egy kis izgalom volt. Alig bírta kivárni míg elkezdődőtt a csata. Aztán ahogy elkezdődőtt szinte azzonnal vége is lett, mivel aserege teljes odaadással küzdött érte és előre meg volt írva a győzelme. A rom átkutatásakor kristályokat, tekercseket és igazgyöngyöket talált. A csata után a királyágba hatalmas vigadalmat tartott hogy megünnepelje katonái helytállását. És láss csodát nem is kellett sok időnek eltelnie egy újabb rom megjelenéséig. Természetesen ezt a romot is legyőzte bár már sokkal nyugodtabb volt.