My Lands: Black Gem Hunting

Egy este a kutatók komótosan tették a dolgukat, rótták a végtelen tájat.
A romlás jelei már messziről észrevehetőek voltak.
A táj egyre sivárabb és kihaltabb lett, ahogy a kutatók egy csoportja egyre bentebb tört egy régebben kutatott terület, még ismeretlen kincseinek keresése közben.
Lassan, de biztosan egy vár romjai körvonalazódtak ki a horizonton.
Szerencsére a sötét elfek és kutatóik sosem álltak távol a dolgok.. sötét oldalától, ezért töretlenül közelítettek tovább céljuk felé.
Idővel a levegő semmilyen illatát elkezdte felváltani a vér és rothadás bűze. Most már biztos volt, a romokat szörnyek lakják.
A kutatók óvatosabban közelítettek tovább.
A szörnyek többsége nappal nem tevékenykedett, de az árnyak közt magukat jól kiismerő elfek kutatóinak sem jelentett különösebb gondot a romok széléről megfigyelni a területet.
Szörnyek ezrei töltötték épp pihenőjüket, hogy a nap leszállta után tovább pusztítsák a környéket.
Csonthalmokon feküdtek, koponyákat használtak párnaként, elejtett zsákmányuk, még véres bőrével takaróztak. Rothadó hús hevert a földön szerteszét, pocsolyákból itták a vért, és abban is fürödtek.
Az egyik kutató észrevett valamit.
- Nézzétek! Egy rom.. Óriási! – hívta fel rá társai figyelmét.
Azonnal küldték a jelentést, az uralkodónak, aki rögvest kiadta a kémeknek a parancsot, hogy kémleljék ki, miféle horda lakozik a hatalmas hetes szintű romban. A bomlás között, a vértócsákban, a szörnyek alatt, mindenhol ott hevert a fekete igazgyöngy, a világ legértékesebb kincse. Nyersanyag is akadt bőven. Viszont a szörnyhős nem volt otthon, így erejük a vezetőjük nélkül csekélynek bizonyult.
- Azonnal lássunk neki a létszámuk felméréséhez, és miharabb értesítsük az uralkodót– mondta az egyik. – Nem hagyhatjuk, hogy más is felfedezze a helyet.
Így hát nekiláttak munkájuknak, és mikor végeztek, aggódva, és izgatottan siettek jelenteni uruknak a látottakat. A kémjelentés is megvolt… Seregük létszámátt felmérve kalkuláltak, mekkora haderő szükséges az elpusztításukhoz. Az uralkodó örömmel fogadta a hírt, ritkán adódik ilyen szerencséje egy királyságnak.
- A Hős még nem született meg, fenség. Minél hamarabbi támadást javasolnék – szólalt meg az uralkodó tanácsadója.
- Jól beszélsz – felelte az uralkodó. – Azonnal adják parancsba a seregnek, hamarosan fosztogatni indulunk! A biztonság kedvéért duplázzuk meg a sereg létszámát!
Hamar szétszaladt a hír a királyságban, kutatók egy csoportja Főromot talált, rengeteg kinccsel.
A katonák azonnal lázba jöttek, és alig várták uruk parancsát, ami rövid időn belül meg is érkezett.
A sereg hamarosan vonulni kezdett a csata felé. Lépteik messzire elhangzottak.
Mire megérkeztek a romokhoz, a szörnyek már várták őket. Hamar csatarendbe álltak, és vártak. Tudták, hogy ha ész nélkül a szörnyeknek rontanának, csak előnyt adnának nekik. A szörnyeknek viszont nem jártak efféle dolgok a fejükben, vérre éheztek, így támadásba lendültek.
Bár az elfek túlerőben voltak, nem kerülhették el a pillanatnyi veszteségeket. A szörnyek nem ismerték a félelmet, szemeikben gyűlölet és harag égett, izmaikat az ösztönök irányították. Veszedelmes ellenfelek voltak, akik nem ismerték a könyörületet. Halálos sebekkel is tovább harcoltak, de a csata mégsem tartott sokáig. A szörnyeknek nem volt esélyük a jól képzett elf sereg és a túlerő ellen.
A harc végeztével a csatamezőt a szörnyek hullái terítették, a levegő vértől és vastól volt nehéz.
A sebesülteken papnők segítettek, amíg a hordárok összeszedték a kincseket.
Aznap mindenki egy újabb győzelemmel, és temérdek kinccsel gazdagodva térhetett haza.
A hír hamar elterjedt a világban, a kocsmában azonnal megjelent az óriási szerencse!

Congratulations! The reward is already waiting for you on the server.

Egy szokásos napon amikor Bexi főúrnak segítve, királyságait kutatva elrejtett kincsek után, a legnagyobb csoda történt, szerény hadvezetéses életembe. Kutatók az izgalomtól remegve jelentették, hogy 7-es szintű főromot találtak. Hitetlenségemben elküldtem őket még egyszer. De most már visszatértünkről, már bátrabban neki kezdve elmesélték. Nagyon sok szörnnyel találkozva rengeteg fekete gyöngyöt találtak a környéken. Miután kémeinket kiküldve, meggyőződtünk a sereg pontos méretéről, illetve a sereget vezető hős hiányáról, megnyugtatva magunkat abban, hogy pedig ám csodák léteznek, ez bízza egy Főrom egy nagy-nagy ajándékkal. Gyorsan a területet uraló Bexi főúrhoz, küldtem egy futárt egy levéllel, amiben megírtam neki, hogy most vagy soha. A futár szokás szerint a kocsmába találta meg ahol már, éppen legyűrni készülte az utolsónak gondolt sörét. De amint elolvasta a levelet azt eldobva, azonnal kijózanodott. És már toborozta seregét. A sereg nagy nehezen összeállt. Amikor már mindenki izgatottan készülődött. A seregek élére állva Bexi főúr kíséretében elindultunk arra félórás sétára, ami nagyon soknak tűnt. A seregek vezetésével megbízva vezetem őket előre, hogy a szörnyeket meglepve, lekaszaboljuk őket. Na persze nem utolsó sorban a kincseket elhozzuk. A Jelentést csatolva, a dicsőség csarnokában elhelyezve eme történetet okulva a többi főúrnak, na meg persze nem utolsó sorba a jutalomért.
„Csodák már pedig léteznek”

The story is too short and needs to be elaborated further in order for you to receive the reward.

Egy szokásos ködös reggelen Bexi főúrtól érkezett egy futár, egy levéllel, amiben arra kért, ha van szabad képességünk a királyi kutatóknak, akkor segítsek be a királyságai körzetét végig kutatni. Természetesen felszerelkezve több napi élelemmel, és szekerekkel elindulva, a Bexi főúr által kijelölt aknába átvonultunk. Nagyon vigyázva az ellenséges területeken átosonva, a fergeteges démoni és elátkozott erdők félhomályában. Megérkezve fáradtságot nem ismerve, letáborozva azonnal elkezdve a kutatást. A királyságokat kutatva elrejtett kincsek és romok után. Egy késő délutáni órán a kutatók az izgalomtól remegve jelentették, hogy 7-es szintű főromot találtak. Hitetlenségemben elküldtem őket még egyszer. De most már visszatértünkről, már bátrabban neki kezdve elmesélték. Nagyon sok szörnnyel találkozva rengeteg fekete gyöngyöt találtak a környéken. Miután kémjeinket kiküldve, meggyőződtünk a sereg pontos méretéről, illetve a sereget vezető hős hiányáról, megnyugtatva magunkat abban, hogy pedig ám csodák léteznek, ez bízza egy Főrom egy nagy-nagy ajándékkal. Gyorsan a területet uraló Bexi főúrhoz, küldtem egy futárt egy levéllel, amiben megírtam neki, hogy most vagy soha. A futár, szokás szerint a kocsmába találta meg ahol már, éppen legyűrni készülte az utolsónak gondolt sörét. De amint elolvasta a levelet azt eldobva, azonnal kijózanodott. És már toborozta seregét. A sereg nagy nehezen összeállt. Amikor már mindenki izgatottan készülődött. A seregek élére állva Bexi főúr kíséretében elindultunk arra, félórás sétára, ami nagyon soknak tűnt. A seregek vezetésével megbízva vezetem őket előre, hogy a szörnyeket meglepve, lekaszaboljuk őket. Na persze nem utolsó sorban a kincseket elhozzuk. A harc után a várfalak tövében, a vizes árkokban, mindenfele a szörnyek tetemei feküdtek. Dögkeselyűk és varjak keringtek a tetemek felett. Visszatérve városainkba nagy dorbézolásba kezdtek a katonák. rengeteg sört és finom borokat torkokukon legörgetve az éjszakába nyúló mulatozásba kezdtek. A kocsmába kilógatva a csatajelentését. A dicsőség csarnokában elhelyezve eme történetet okulva a többi főúrnak.