7-es szintű főrom megsemmisítése

[GalahadDrow]

Egy este a kutatók komótosan tették a dolgukat, rótták a végtelen tájat.
A romlás jelei már messziről észrevehetőek voltak.
A táj egyre sivárabb és kihaltabb lett, ahogy a kutatók egy csoportja egyre bentebb tört egy régebben kutatott terület, még ismeretlen kincseinek keresése közben.
Lassan, de biztosan egy vár romjai körvonalazódtak ki a horizonton.
Szerencsére a sötét elfek és kutatóik sosem álltak távol a dolgok.. sötét oldalától, ezért töretlenül közelítettek tovább céljuk felé.
Idővel a levegő semmilyen illatát elkezdte felváltani a vér és rothadás bűze. Most már biztos volt, a romokat szörnyek lakják.
A kutatók óvatosabban közelítettek tovább.
A szörnyek többsége nappal nem tevékenykedett, de az árnyak közt magukat jól kiismerő elfek kutatóinak sem jelentett különösebb gondot a romok széléről megfigyelni a területet.
Szörnyek ezrei töltötték épp pihenőjüket, hogy a nap leszállta után tovább pusztítsák a környéket.
Csonthalmokon feküdtek, koponyákat használtak párnaként, elejtett zsákmányuk, még véres bőrével takaróztak. Rothadó hús hevert a földön szerteszét, pocsolyákból itták a vért, és abban is fürödtek.
Az egyik kutató észrevett valamit.
- Nézzétek! Egy rom.. Óriási! – hívta fel rá társai figyelmét.
Azonnal küldték a jelentést, az uralkodónak, aki rögvest kiadta a kémeknek a parancsot, hogy kémleljék ki, miféle horda lakozik a hatalmas hetes szintű romban.

Kémjelentés

A bomlás között, a vértócsákban, a szörnyek alatt, mindenhol ott hevert a fekete igazgyöngy, a világ legértékesebb kincse. Nyersanyag is akadt bőven. Viszont a szörnyhős nem volt otthon, így erejük a vezetőjük nélkül csekélynek bizonyult.
- Azonnal lássunk neki a létszámuk felméréséhez, és miharabb értesítsük az uralkodót– mondta az egyik. – Nem hagyhatjuk, hogy más is felfedezze a helyet.
Így hát nekiláttak munkájuknak, és mikor végeztek, aggódva, és izgatottan siettek jelenteni uruknak a látottakat. A kémjelentés is megvolt… Seregük létszámátt felmérve kalkuláltak, mekkora haderő szükséges az elpusztításukhoz.

Kalkuláció

Az uralkodó örömmel fogadta a hírt, ritkán adódik ilyen szerencséje egy királyságnak.
- A Hős még nem született meg, fenség. Minél hamarabbi támadást javasolnék – szólalt meg az uralkodó tanácsadója.
- Jól beszélsz – felelte az uralkodó. – Azonnal adják parancsba a seregnek, hamarosan fosztogatni indulunk! A biztonság kedvéért duplázzuk meg a sereg létszámát!
Hamar szétszaladt a hír a királyságban, kutatók egy csoportja Főromot talált, rengeteg kinccsel.
A katonák azonnal lázba jöttek, és alig várták uruk parancsát, ami rövid időn belül meg is érkezett.
A sereg hamarosan vonulni kezdett a csata felé. Lépteik messzire elhangzottak.
Mire megérkeztek a romokhoz, a szörnyek már várták őket. Hamar csatarendbe álltak, és vártak. Tudták, hogy ha ész nélkül a szörnyeknek rontanának, csak előnyt adnának nekik. A szörnyeknek viszont nem jártak efféle dolgok a fejükben, vérre éheztek, így támadásba lendültek.
Bár az elfek túlerőben voltak, nem kerülhették el a pillanatnyi veszteségeket. A szörnyek nem ismerték a félelmet, szemeikben gyűlölet és harag égett, izmaikat az ösztönök irányították. Veszedelmes ellenfelek voltak, akik nem ismerték a könyörületet. Halálos sebekkel is tovább harcoltak, de a csata mégsem tartott sokáig. A szörnyeknek nem volt esélyük a jól képzett elf sereg és a túlerő ellen.
A harc végeztével a csatamezőt a szörnyek hullái terítették, a levegő vértől és vastól volt nehéz.
A sebesülteken papnők segítettek, amíg a hordárok összeszedték a kincseket.
Aznap mindenki egy újabb győzelemmel, és temérdek kinccsel gazdagodva térhetett haza.

Csatajelentés

Csata 1. rész

Csata 2. rész

A hír hamar elterjedt a világban, a kocsmában azonnal megjelent az óriási szerencse!

Kocsma

Köszönöm, MyLands!

A6DAF49ED4F4158367234F19E421660434B89FB2.gif (919.83 KiB) 7634 alkalommal megtekintve

[mohabbatman]

Congratulations! The reward is already waiting for you on the server.

[Kuszi]

Egy szokásos napon amikor Bexi főúrnak segítve, királyságait kutatva elrejtett kincsek után, a legnagyobb csoda történt, szerény hadvezetéses életembe. Kutatók az izgalomtól remegve jelentették, hogy 7-es szintű főromot találtak. Hitetlenségemben elküldtem őket még egyszer. De most már visszatértünkről, már bátrabban neki kezdve elmesélték. Nagyon sok szörnnyel találkozva rengeteg fekete gyöngyöt találtak a környéken. Miután kémeinket kiküldve, meggyőződtünk a sereg pontos méretéről, illetve a sereget vezető hős hiányáról, megnyugtatva magunkat abban, hogy pedig ám csodák léteznek, ez bízza egy Főrom egy nagy-nagy ajándékkal. Gyorsan a területet uraló Bexi főúrhoz, küldtem egy futárt egy levéllel, amiben megírtam neki, hogy most vagy soha. A futár szokás szerint a kocsmába találta meg ahol már, éppen legyűrni készülte az utolsónak gondolt sörét. De amint elolvasta a levelet azt eldobva, azonnal kijózanodott. És már toborozta seregét. A sereg nagy nehezen összeállt. Amikor már mindenki izgatottan készülődött. A seregek élére állva Bexi főúr kíséretében elindultunk arra félórás sétára, ami nagyon soknak tűnt. A seregek vezetésével megbízva vezetem őket előre, hogy a szörnyeket meglepve, lekaszaboljuk őket. Na persze nem utolsó sorban a kincseket elhozzuk. A Jelentést csatolva, a dicsőség csarnokában elhelyezve eme történetet okulva a többi főúrnak, na meg persze nem utolsó sorba a jutalomért.
„Csodák már pedig léteznek”

[mohabbatman]

The story is too short and needs to be elaborated further in order for you to receive the reward.

[Kuszi]

Egy szokásos ködös reggelen Bexi főúrtól érkezett egy futár, egy levéllel, amiben arra kért, ha van szabad képességünk a királyi kutatóknak, akkor segítsek be a királyságai körzetét végig kutatni. Természetesen felszerelkezve több napi élelemmel, és szekerekkel elindulva, a Bexi főúr által kijelölt aknába átvonultunk. Nagyon vigyázva az ellenséges területeken átosonva, a fergeteges démoni és elátkozott erdők félhomályában. Megérkezve fáradtságot nem ismerve, letáborozva azonnal elkezdve a kutatást. A királyságokat kutatva elrejtett kincsek és romok után. Egy késő délutáni órán a kutatók az izgalomtól remegve jelentették, hogy 7-es szintű főromot találtak. Hitetlenségemben elküldtem őket még egyszer. De most már visszatértünkről, már bátrabban neki kezdve elmesélték. Nagyon sok szörnnyel találkozva rengeteg fekete gyöngyöt találtak a környéken. Miután kémjeinket kiküldve, meggyőződtünk a sereg pontos méretéről, illetve a sereget vezető hős hiányáról, megnyugtatva magunkat abban, hogy pedig ám csodák léteznek, ez bízza egy Főrom egy nagy-nagy ajándékkal. Gyorsan a területet uraló Bexi főúrhoz, küldtem egy futárt egy levéllel, amiben megírtam neki, hogy most vagy soha. A futár, szokás szerint a kocsmába találta meg ahol már, éppen legyűrni készülte az utolsónak gondolt sörét. De amint elolvasta a levelet azt eldobva, azonnal kijózanodott. És már toborozta seregét. A sereg nagy nehezen összeállt. Amikor már mindenki izgatottan készülődött. A seregek élére állva Bexi főúr kíséretében elindultunk arra, félórás sétára, ami nagyon soknak tűnt. A seregek vezetésével megbízva vezetem őket előre, hogy a szörnyeket meglepve, lekaszaboljuk őket. Na persze nem utolsó sorban a kincseket elhozzuk. A harc után a várfalak tövében, a vizes árkokban, mindenfele a szörnyek tetemei feküdtek. Dögkeselyűk és varjak keringtek a tetemek felett. Visszatérve városainkba nagy dorbézolásba kezdtek a katonák. rengeteg sört és finom borokat torkokukon legörgetve az éjszakába nyúló mulatozásba kezdtek. A kocsmába kilógatva a csatajelentését. A dicsőség csarnokában elhelyezve eme történetet okulva a többi főúrnak.