Történt egyszer nem is olyan régen - nehéz időkben - amikor a nyersanyagot rejtő - egyben a fennmaradást jelentő romokat mintha elnyelte volna a föld, városainkat sötét ellenség fenyegette. Kutatóink rendületlenül járták a vidéket de hiába, szinte csak használhatatlan jelentéseket küldtek, a dícstelen ellenség csak a botlásunkat várta, hogy azonnal lecsaphasson ránk. Már csak a remény éltetett bennünket, hogy számunkra is eljön majd az a pillanat amikor raktárainkat hatalmas kincsekkel fogjuk feltölteni úgy ahogy nagy elődeink is megtették elfeledtetve ezen ínséges időket, ellenségeinknek visszafizethetjük nem kért adományaikat. Hónapokon keresztül élesítettük fegyvereinket, tanultul a jobbnál jobb hadi fogásokat, hogy bármely pillanatban készen álljunk a harcra.
Egy napon kutatóinkat olyan királyságba küldtük ahol már egy jó hete nem jártak. Utbaindulásuk után már szinte meg is feledkeztünk róla merre járnak amikor hihetetlennek tűnő hírt küldtek:
Hamar felocsúdtunk az első megdöbbenésből, eddigi tevékenységeinket hátra sorolva minden figyelmünket az adott irányba összpontosítottuk.
A birodalom felpezsdült, mindenki csak az elképesztő hírről mesélt: hatalmas hetes romra bukkantuk vélhetően telis tele mesés kincsekkel. Izgatottan vártuk kémeink jelentését akiket az uralkodónk azonnal a romra irányított.
Kémeink felemás értesítést küldtek: a remélt kincsek ott vannak, de Kelebriel is aki hatalmas seregének pontos létszámát elrejti előlünk.
Elődeink regéiből tudtuk, hogy van lehetőség megtudni a szörnyek pontos létszámát, de ez áldozattal jár. Rendelkezésre álló seregeinket azonnal a romhoz legközelebb eső királyságba irányítottuk. Régen készültünk már erre az alkalomra, előre kidolgozott haditerv állt rendelkezésünkre. MMM hősünk hosszú ideje keszült egy ilyen megmérettetésre, de az ellenséggel folytatott harc miatt csak kevés ideig volt képes teljes erővel a romra támadni, az idő viszont még kevesebb volt. Hírnököt küldtünk Daniel Bryannak - álljon készen, lehet szükség lesz a segítségére. Közben MMM Jr, vitte át a fősereget és az erre a célre tartogatott fegyvereket MMM számára. Daniel nincs otthol, de seregei hamarosan megtérnek a legutóbbi portyáról - érkezett a válasz üzenet Gildartz Clive-től. Nem baj, ha visszaér ne menjen sehova küldtük vissza az üzenetet. Hosszúnak tűnt az út míg átért a had, de meglett az is. MMM Jr 1millió zsoldossal azonnal elindult feláldozni magát, hogy MMM pontosan tudja kivel kell a végső küzdelmet megvívnia. De jaj, alig indult el mikor észrevettük, hogy a nagy izgalomban elfelejtette átadni az áthozott fegyvereket MMM-nek. Nem volt mit tenni, vissza kellett fordulni.
Sajnos így már nem maradt elég idő a két támadásra. Üzentünk Daniel Bryannak, hogy jönnie kell, vakon megtámadjuk az agresszív romot. Ő csak annyit írt vissza: mit vigyek?. Hozz mindent - üzentük neki. Hét és fél óra és elérem a romot! - kaptuk a jelentést miután elindult. Az újabb fejlemény újabb gondok elé állított: a hosszú útra nem volt elég a zsold. Minden királyságból azonnal indítottuk a kereskedőket arannyal de az sem volt elég. Hírnököket küldtünk szerte a környéken: vegyétek a nyersanyagot tőlünk mert hetes romra kell a zsold. Hihetetlen lelkesedéssel indultak meg a szövetségesek kereskedői hogy segítsenek a küldetést véghez vinni. Számoltuk a perceket mikor lesz elég a zsold a sereget elindítani nagyon tartva attól, hogy az ellenség megneszeli mire készülünk és meggátolhatja a sereg elindítását. A nagy igyekezetben volt aki jó helyről vásárolt de volt olyan is aki másik városból, de végül összejött a zsold és a sereg elindult.
Hosszú várakozás állt előttünk. Nem tudtuk az ellenség tudomás szerzett-e a mesés kincsekről, ha igen nagy bajban vagyunk: közeli városaikból könnyedén beelőzhetnek avagy megtudják, hogy városaink védtelenek míg MMM a hosszú útról visszatér. A biztonság kedvéért varázslatot használva a kapukat a támadás előtt zártuk. Viszont így az egyedüli védekezési lehetőségtől is megfosztottuk magunkat: a varázslatok. Kockáztatnunk kellett, a főváros kapuit újra kinyitottuk és MMM Jr-t visszaküldtük, hogy a hatalmas varázsló csizmát felhúzva készen álljon az esetleges támadásokat megnehezíteni. Lassan teltek az órák és egyszer csak a látnokaink jelentették, hogy az egyik ellenfelünk perceken belül rátalál a romra. Az izgalom csak még jobban fokozódott amikor jött a jelentés: az ellenfél kémjei a birtokainkban jártak. Ha átadják az információt az ellenségnek még mindég bőven volt idő, hogy beelőzzenek. És mozgolódás az ellenség városában. Kinyította a kapuit, fővárosán temérdek varázsfelhő. Nem volt mit tenni MMM Jr. az ellenség legközelebbi városára az indulást megnehezítő varázslatokat dobott. De ott volt még egy város, amiről nem lehetett tudni semmit. Nagy volt a dilemma: ha foglalkozunk vele akkor felhívjuk magunkra a figyelmet, ha nem és tudja mi történik szétfoszlik a helyzeti előnyünk. Végül Gildartz Clive-el közösen úgy döntöttünk, hogy nem piszkáljuk. Nagy megkönnyebbülésünkre a kémjeink jelentették hogy másik városban nem tudni miért a kapukat gyorsba elkezdték bezárni. Nem tudnak a romról vagy csak beletörődtek, hogy már nem tudtak mit tenni nem tudjuk, de nagyon örültünk neki. A romot megtaláló ellenféllel is iskerült üzenetet váltani, remélhetőleg nem fogja tovább adni ellenségeinknek.
Már csak másfél óra volt a romig, gyakorlatilag lehetetlen már beelőzni. De mi van, ha csellel próbálkoznak és csak látnokaink nem látják a romra tartó seregeket. Gildartz Clive-nak fennt volt a mindent látó varázslata, üzentünk is neki nyisson és nézze meg ő is a romot. Jött az üzenet - ő sem lát semmit. Iszonyú lassan teltek a percek, mindenki maximális izgalmi állapotban várta a végkifejletet. A futárok folyamatosan szállították az egyre sűrűbb üzeneteket a szövetségesek között akik talán még izgatottabbak voltak mint mi magunk. És eljött a pillanat - küldetések között azt láttuk meg először hogy a sereg sikeresen visszaindult. AKKOR GYŐZTÜNK volt az eslő rekació, azonnal megnyitottuk a jelentést a csatáról.
Csont nélkül bevertük a romot. Abszolút győzelem. A futárokat újból útraindítottuk szovetségeseink felé a remek hírrel.
Elsőként tanácsadónk gratulált a sikerhez, de mivel valamilyen úton-módon a firkászok is értesültek a hírről a kocsmán keresztül az egész világ megtudta és elkezdtek áramlani a tettünket dicsőítő üzenetek. Nagyon kellemes érzés volt látni, hogy mennyien örülnek a hatalmas sikernek. Ezúton is szeretnénk mégegyszer megköszönni mindenki köszöntő üzenetét.
Külön szerenénk megköszönni szövetségeseink önfeláldozó segítségét akik első szóra ugrottak és segítettek dicső tettünk végrehajtásában.
Minden tiszteletünk azon ellenfelünknek akivel élet-halál harcban álltunk, de ennek ellenére nem tett keresztbe nekünk.
Ellenségeinknek vagy jót vagy semmit, nekik most nem üzenünk semmit
.
Üdv,
MMM00
