Történt egyszer, hogy Elysium városban megbízták ezt a kereskedőt - Bélát -, hogy kereskedjen már 3000 arannyal egy várossal odébb mert biza' ott nincs egy gramm arany sem. Több sem kellett bátor vitézünknek, azonnal megivott 2 liter jófajta elf bort. Sajnos megbízója csak az áru 1%-át ajánlotta fel a 3000 aranynak és akármilyen jó kereskedő volt, akkor sem adtak neki 30 aranynál többet.
Nem is volt rest, bekötötte a szekere elé leglassabb lovát és nekivágott az útnak. Röpke 40 perc múlva már a célvárosban volt az árujával, de mivel ő a sok bortól eközben elaludt, nem vette észre ahogy az aranyat szépen elpakolták a raktárba. Lova ébresztette egy horkantással, de erre Béla úgy megijedt, hogy szörnyet halt ott fektében. Az elf gyógyítók szerint a szívinfarktus esélye az elf kereskedőknél mindössze 3%. No sebaj.
Még aznap Elysium városába szomorú hírt hoztak. Béla, a nagyszerű kalmár-vitéz ki életében nem kevesebb mint 1 sikeres kereskedést hajtott végre, sajnos életét vesztette. No, a királynő nem volt rest azonnal 1000 csengő aranypénzt áldozni arra, hogy megfelelő utódot találjanak helyére. Így is lett.
Egy óra leforgása alatt rátaláltak Gyulára - Béla öccsére - ki mind fizikai képességében, mind szellemi kvalitásaiban Bélára emlékeztette a békés Elf népet. Ki is nevezték kereskedőnek és pár perc múlva már boldogan mosolyogva noszogatta derék lovát, hogy a 3000 aranyat időben elvigye a rendeltetési helyére. Az idő most már sürgette a királynőt, így 2%-ot fizetett Gyulának (60 aranyat), mert biz' nagyon várták már a másik városban a szállítmányt. Gyula nem ivott mint bátyja és ijedős sem volt, nagyot szívva pipájába bátran haladt a cél felé.
Meg is érkezett, s a törpe hordárok hada gyorsan lepakolta portékáját szekeréről. De jajj! Nem tudta, hogy a törpe asszonyságok ki nem állhatják a pipát! Átkokat szórva kergették szegény kereskedőt, hömpölygő soraiknál csak a sodrófák hada volt félelmetesebb. Pipás Gyula tüdeje nem bírta a futás, így utolérték és szegény pillanatok múlva már gyorsvonattal robogott a menyország kapuja felé. Elf vajákosok szerint az ilyen esemény bekövetkeztének esélye 3%. No sebaj.
Elysium népének szíve nagy szomorúsággal lett telítve, mikor hallották Gyula, a mester-kereskedő tanonc, kinek vitézségét (majdnem) 1 sikeres kereskedés bizonyította elhunyt. A királynőjük természetesen újabb 1000 csengő aranypénz fektetett ebbe a reeeeeendkívül megbízható kereskedő családba és felbérelte Lujzát a legkisebb testvért, aki nem csak, hogy szebb és okosabb volt bátyjainál, de még a bajsza is szebben pöndörödött.
Lujza nekiindult (tippeljétek meg...igen!...3000) 3000 aranypénz szállítmányával az útnak, mely már 2 társán is kifogott. Ő se nem ivott, se nem pipázott. Biztos is volt a dolgában! Így történt, hogy miután beért a városba és a törpék hada újfent lepakolta a szállítmányt, visszafordította a szekerét és hazaindult. Mindenki boldogan integetett utána, hiszen valakinek sikerült végre ezt a hihetetlen feladatot végrehajtania. Kicsit persze furcsállták néhányan, hogy miért északra indul visszafelé, mikor nyugatról jött, de ne legyünk telhetetlenek Lujza képességeivel kapcsolatban. Ő ugyanis nem tudott olvasni, így a térképet sem ismerhette meg, melynek híján sem azt nem tudta melyik városba érkezett, sem azt merre is menjen haza. Azóta is boldogan vágtat hazafelé, ha meg nem halt. Elf varázslók szerint, hogy ez egy kereskedővel megtörténjen 3%.
Mikor a királynő megtudta, hogy hőn szeretett kereskedője eltűnt (meglepő), döntött. Leromboltatta az összes kereskedőbódét és üzletet, városából száműzött minden kereskedőt, bankárt, ügyvédet (őket már csak a vicc kedvéért is) és kijelentette, ha egy kereskedő beteszi a lábát az ő területére, azonnal kivégezteti.
És igen, vett magának egy I LOVE TRADERS pólót is.
[A történet megtörtént, valós eseményeken alapul. Bármilyen névbeli egyezésért elnézést kérek...de ez van
]