Egy kora tavaszi estén, mikor már csak a kocsmánál pislákolt némi fény, elcsendesedett az utca, az emberek lefeküdni készültek, kutya ugatás veri fel az este csendjét. A kapuőrségnél egy fáradt „fürkész” jelentkezett, és a királyhoz kért sürgősen bebocsájtást… és a HÍR mely szellők szárnyán jár, beteríti a várost – MEG VAN, MEGTALÁLTÁK!!!!...A várost, melyet annyi éven át kerestek kutatók százai, egyszerre előkerült…és nincs is olyan messze. A várost védő varázslat meggyengült, és most láthatóvá vált teljes valójában a halandó ember számára is.
Futárok indultak szerte az országba hogy minden hadra fogható férfi azonnal jelenjen meg a kijelölt egységénél. Most látszott csak, hogy a kiképzéseknek, sok gyakorlatnak, kisebb csatáknak megvolt a haszna. Mindenki tudta a dolgát, és fennakadás nélkül gyülekezett a had a táborban.
Közben az udvari mágusok a könyvtárakat bújták, ősi varázslatokat, régi tekercseket keresve, amik a sereg segítségére lehetnek az eljövendő véres csatában.
A hadsereg indulásakor kinn volt az utcán a város népe, és integetve búcsúztatták az elvonuló katonákat.
Ahogy egyre közelebb és közelebb ért a sereg a szörnyek városához úgy lett egyre sivárabb, kopárabb a táj, csupaszak a fák, nem szóltak a madarak, eltűntek a színek, minden szürke és sötét lett.
Mindenki hatalmas öldöklő véres csatára készült. Nem tudta lája-e még a hátrahagyott szeretteit. A szörnyek már felfedezték az közeledő sereget és kivonultak a város elé, – bízván a hagyományosan használt rettegés keltő varázslataikban-- hogy egy véres rohammal lerohanják az érkezőket. A pajzsaikat ütögetve hatalmas dübörgéssel magabiztosan várták a felbukkanó sereget…
…de, (mert ugye mindig van egy de) a király mágusai a tekercsek között megtaláltak egy „Animal fear” varázslatot tartalmazó tekercset, és ezzel megáldván a sereget, a szörnyek mikor meglátták a felbukkanó lovagokat, iszonyatos félelmükben hanyatt-homlok menekülve eltakarodtak a csatából. A lovagok egy mindent elsöprő rohammal támadták meg a megmaradt szörny sereget, amely nem tudott ellenállni a támadásnak, összeroppant és pánikszerű menekülésbe kezdett. A lovasság utánuk zúdult, és mind egy szálig legázolta az ellenséget. Így az öldöklő csata helyett, szörnyű mészárlás lett a szörnyek sorsa.
A király a csata után szabadrablást engedélyezett az elhagyott szörny városban. Szekerek tucatjai vitték haza az igazgyöngyöt, és a kristályokat.
…Hideg téli éjszakákon, amikor az emberek bent a házakban a tűz köré gyűlnek, mesélnek egy legendás fekete városról, ahol igazgyöngyből voltak a falak és a színes kristályok a földön hevertek. Gonosz szörnyek, orkok, koboldok lakták és védték a várost. De a hős lovagok egy dicső serege megtalálta, és legyőzte őket és mesés gazdagság lett a jutalmuk…