Szinte elviselhetetlen volt a hőség, a pára a torkom fojtogatta. Egy ilyen napon még a hideg csapolt sör is percek alatt forrósodik fel a testben.
Mégis, ezen a napon kellett helytállnom egy hatalmas kihívásban. Magányos sötét elf fejvadászként szörnyek gyilkolásából élek, már tíz éve gyűjtöm a tapasztalatot, varázstudást és nagy ritkán eszközöket harcaimhoz. Hosszú ideje már rutinból megy, nem jelent kihívást a titkos barlangok mélyén lelt varázseszközök elvégzik a munka nagy részét. Mégis, ez a nap változást hozott, mikor a vibráló levegőjű fogadóban hozzám lépett egyik fizetett kémem, és szó nélkül egy cetlit csúsztatott elém az asztalra. A fecnin semmi más nem állt, csak egy név: Derrining és egy városom melletti terület fekete X-el megjelölve. A szívem egy pillanatra megállt, ahogy a tekintetem befogadta az információt: ezúttal egy hatalmas, 7-es szintű szörnyhőssel kell szembenéznem. Amit korábban leírtam, ez esetben azonnal semmivé vált, hiszen tudtam, Derrining seregei, ereklyéi kimondhatatlanul erősebbek az enyémeknél. Egyértelmű tehát, hogy szövetségesre lesz szükségem. Ez a zsákmány felosztva is felfoghatatlan értéket képvisel. Szemem az asztal sarkai között cikázott, miközben a lehetséges hűbérurak nevei pörögtek a fejemben. Úgy éreztem, csak egy név az, akivel képes lehetek ekkora viadalra: Zsoma!
Némi sötét mágia használatával üzenetet küldtem varázstáblájára, és feszülten vártam a választ. Minden perc kincset ér, minden óra csökkenti esélyünket.
Végül Zsoma mágikus válasza megjött, készen áll együtt megütközni Derrininggel. A varázstáblán megosztottam vele a térképem, tudva, hogy Zsoma beláthatatlan tömegű serege mellett akár egymagam, gyalog is csatába indulhatok, hisz seregem apró csepp lenne csak harcosai tengerében. Tudósaink kiszámították a csata várható eredményét, ami alapján teljes bizalommal várhattuk a győzelmet.
Zsoma pontosan tudta, mi a tét, azonnal cselekedett, legfontosabb ősi varázslatait vetette be azonnal a felkészülés érdekében, fővárosát láncra vert sárkányok hátán repítette a környékemre. Hihetetlen volt a látvány, a tudat, hogy ekkora tettre készülünk, egyszerre részegített és rémülettel töltött el.
A roppant sereg 6 órán belül készen állt, már csak a taktikát kellett összeegyeztetnünk, a tudósok számítása szerint Derrining hordái porrá fognak válni támadásunk alatt. Fontos volt, hogy a kapuk kinyitása után azonnal meginduljon a támadásunk, mivel Zsoma biztonságban kívánta tudni fő kastélyát.
A rom nagyon közel volt, a távolságtól nem kellett tartanunk, de mivel mindketten a saját várunkból indultunk el, az én nagyobb távolságomhoz időzítettük a támadás pontos időpontját.
A főromok megtámadása persze akkora próbatétel egy katona életében, a szörnyek pofája oly visszataszító, hogy seregünkből hatalmas rész esett pánikba és már a csata kezdetén rémülten menekült el, fegyvereit eldobva.
Sikerült! 10 éves harcaim csúcsa. Bármit hozhat a jövő, ez a diadal felejthetetlen lesz.