Romhalmazból temető (7-es főrom)

[boci6811]

Holló érkezett a messzi Klántársamtól, honnan halk suttogások juttattak olyan információkhoz, miről régóta álmodott hős csapatom.
Multikirály repítette felém üzenetét, melyben segítő információkhoz juttatott bennünket.
Nem kért többet, csak egy aknát kincstárimból, melyért egy 7-es rom információit nyújtotta át.
Eme pergamen többet ért nekem egy aknánál, hiszen földalatti keresése során, saját királyságomban lelt a romra, ígyhát seregemet,
már a korai órákban felszólítottam: "GYÜLEKEZŐ"!
Katonáim szomjazták már, a háború szelét, és a vér ízét.
A hajnali napfény csillant vissza seregünk sisakjairól.
A menet során hősi dalokkal, őrjöngő hőbörgéssekkel buzdítottuk seregeim.
A távolban már láttuk a romot, ahonnét szörnyek őrjöngése zendült fel látványunktól,
de meg sem rezdültünk, csak meneteltünk tovább, és a szörnyek moraja is egyre halkabb lett talán.
Megérkezvén a romokhoz a halál csendje zuhant a síkságra. De nem hagytuk, hogy ez a csend eluralkodjon rajtunk.
Hatalmas és szédületes erővel rohantuk meg a romban lakozó szörnyeket, és kő kövön nem maradt.
Csikorogtok a kardok, zörrentek a páncélok, feszültek a dárdák, és seregem istent nem ismerve
mészárolták a szörnyek egész hadát.
Nem volt hosszú küzdelem, és az utolsó szörny fejénél egymásra néztek katonáim,
és győzelmünk pillanatában őrületes mulatás indult meg a romok közötti falak sírjain.

Ha lovaghoz méltón, s viseled magadat,
jó reménységed lehet, Hogy, ha harcba indulsz
egy szörny sereg ellen, arathatsz, ím, győzelmet,
Ám egy híja lesz még, melyen a biztos kéz,
s bátor szív sem segíthet: utolsó fej ha leesett,
biz miénk az örömteli győzelem.

[Arbash]

The story is too short and needs to be elaborated further in order for you to receive the reward.

[boci6811]

Holló érkezett a messzi Klántársamtól, honnan halk suttogások jutottak olyan információkhoz, miről régóta álmodott hős csapatom.
Multikirály repítette felém üzenetét, melyben segítő információkhoz juttatott bennünket.
Nem kért többet, csak egy aknát kincstárimból, melyért egy 7-es rom információit nyújtotta át.
Eme pergamen többet ért nekem egy aknánál, hiszen földalatti keresése során, saját királyságomban lelt a romra, így hát seregemnek,
már a korai órákban felszólítottam, gyülekező!
Katonáim szomjazták már, szomjaztak a háború szelét, a vér ízét.
Féltem, hogy kínszenvedés vár rám a sötétben és ez nem tartott vissza.
De ha a fény és az öröm veszélyét ismertem volna, soha el nem jövök. Ez a búcsú a legmélyebb seb, amit életemben elszenvedtem.
A hajnali napfény csillant vissza seregünk sisakjairól.
A menet során hősi dalokkal, őrjöngő hőbörgésekkel buzdítottuk seregeim.
A távolban már láttuk a romot, ahonnét szörnyek őrjöngése zendült fel látványunktól,
de meg sem rezdültünk, csak meneteltünk tovább, és a szörnyek moraja is egyre halkabb lett talán.
Megérkezve a romokhoz a halál csendje zuhant a síkságra. De nem hagytuk, hogy ez a csend eluralkodjon rajtunk.
Bíztató szavakkal láttam el katonáim: "Minél messzebb mentek, annál nehezebb visszajönnötök, de sem eskü, sem parancs nem köt,
hogy tovább menjetek, mint ameddig önként mentek. Mert nem ismeritek még a szívetek erejét, s nem tudjátok,
hogy melyiktek mivel találkozik az úton, de dicsőség mit itt kaphattok."
Hatalmas és szédületes erővel rohantuk meg a romban lakozó szörnyeket, és kő kövön nem maradt.
Csikorogtok a kardok, zörrentek a páncélok, feszültek a dárdák, és seregem istent nem ismerve
mészárolták a szörnyek egész hadát. Minden egyes pillanat, a vér és a halálsikoly szimfóniája volt.
Szörnyek hullottak a falakról, nyílzáporunk sötétítette el a napot, és a húsba mélyedtek a pengék.
Hihetetlen csata volt, és a katonáim nem engedtek a szörnyeknek, és nem adták életüket.
Coolness csapata is kellett győzelmünk sikerességéhez, és büszkén mesélte, a csata után, hogy
ő sem adott áldozatot a mocskok ellen.
A kényszert fölismerni bölcsesség, azután, hogy a cselekvés valamennyi útját gondosan mérlegeltük,
még ha ez ostobaságnak tűnik is azok szemében, akik a hamis reményhez makacsul ragaszkodnak.
Nem volt hosszú küzdelem, és az utolsó szörny fejénél egymásra néztek katonáim,
és győzelmünk pillanatában őrületes mulatás indult meg a romok közötti falak soraiban.
Az úton végig kell menni, jóllehet nagyon keserves. És sem erővel, sem bölcsességgel nem jutunk messze rajta.
Az utat éppoly reménnyel keresheti a gyönge, mint az erős. Nem ritkaság, hogy ez a tettek sora, amelyek a
világ kerekét igazgatják: kis kezek hajtják végre, mert közben az ellenség másfelé tekint.

Ha lovaghoz méltón, s viseled magadat,
jó reménységed lehet, Hogy, ha harcba indulsz
egy szörny sereg ellen, arathatsz, ím, győzelmet,
Ám egy híja lesz még, melyen a biztos kéz,
s bátor szív sem segíthet: utolsó fej ha leesett,
biz miénk az örömteli győzelem.

[kikokiev]

Now you can receive the reward!