A mi vidékünkre is eltévedt a hírhedt, mindenki által legyőzni kívánt nagy ellenség, az Agresszív 7-es rom. Augusztus 28-án este 20:58-kor meghozta az először felfoghatatlan hírt egyik jeles kutatóm; Romok [7es szintű] birodalomra találtunk. Majd miután többször megnéztem, hogy jól látom-e a rom szintjét, rögvest elküldtem a kémeimet is, hogy többet megtudjak a romról, miről legendák szólnak, és rátalálhattam 4 év kitartó kutatás után.
A jelentés eleinte nem tűnt olyan vészesnek, mit amilyennek az később mutatkozott a kalkulációkban. De sajnos csak megbecsülni tudtam a legdrágább kincseket védő szörnysereg nagyságát, régebbi 7-es romot legyőzők beszámolója alapján. Mivel esetemben Archimágus szettel rendelkező szörnyhős is társult a nagy sereghez lényegesen nehezebb harcra számíthattam, mint az elmúlt idők 7-es romjait leküzdő uralkodók.
Az izgalmakat fokozta, hogy nehogy az ellenségé legyen a dicsőség. Ezért a látnokok folyamatos segítségét kértem.
Szerencsére nem járt arra épp senki. A közelbe hívtam minden mozdítható katonát, minden segítő varázslatot, és ereklyét. Ezután indulhatott a harc jóslása. Gyorsan kiderült, hogy ezt a küldetést egy erős és megbízható „jóbarát” oldalán lehet csak véghezvinni, kinek nevének hangzása hasonlít a Tünde nyelvből erre ismert szóra.
Sajnos, a jóbarát kivel győztes csatára indulhattam volna, épp az való világban szorgoskodtak. Így hát várnom kellett a roham megindításával. Izgalmak közepette, de folyamatos szervezkedéssel telt a várakozás.
Egyszer csak felvillant a közös menetelésre várt uralkodó zöld lámpája, így már közölhettem is vele az örömhírt! Olyan harcba hívom, ami jó hozománnyal kecsegtet, és melyről régebben már beszéltünk viccelődések közepette.
De ez már nem vicc! Itt van és csak ránk vár!
Miután felkészültünk a legrosszabbra, a varázslatok, és hatalmas légiók összetoborzása után, a Lovagok és a Sötét Elfek megindultak az ismeretlenbe.
Hosszú volt az út, de hamar szemünk elé került a valóság. Szerencsénk volt, hogy nem becsültük le az ellenfelet, különben pórul járhattunk volna.
Meg kell vallanom kisebb ellenállást sejtettünk.
Szemben állt egymással a szörnyek hatalmas serege, élükön a patkányfejű Filfirel uralkodóval, és a sötételfek légiói a rutinos szörnyölő Makil vezetésével, oldalukon a lovagok rendezett és mindenre elszánt keveseb de oroszlánként küzdő hordáival. Őket ezúttal az utcai harcokban is jártas Chun-Li terelgette.
Mikor meglátta a szörnysereg az érkező támadókat néhányuknak rögtön inába szállt a bátorsága. Mi tagadás a sötét elfek, és lovagok között is akatt néhány ki gyorsabban futott mint a nyúl, mert nem akart a farkasok martaléka lenni.
A bátrabbak kik dicsőségre vágytak, egymásnak feszültek és a végsőkig harcoltak. Egyre inkább látható volt hogy a bátor elfek, és lovagok kiket a szívük húz közelitenek a dicső győzelemhez. Végül minden szörny aki nem futott el, az kard élre lett hányva, és így bezsebeltük a jól megérdemelt hadizsákmányt! Innentől már a gyógyítóké volt a terep. Sok sérültet kellett szállítható állapotba hozniuk. De végül mindenki hazatérhetett a családjához. Mindketten sok évi uralkodás után költhetjük hasznosan birodalmaink felvirágoztatására a gazdag hadizsákmányt. Köszönjük a MyLands-nek a játék örömeit, bánatait!

Hamarosan már mindenki erről beszélt egy jó pofa sör mellett, és mi is a büszkeségtől és a fekete igazgyöngyöktől dagadva hallgattuk a mendemondákat. Ez volt „meloo” és „Hecsa” története a szörnyek királyának legyőzéséről.