"Egy fantasztikus pár napon vagyunk túl. Fárasztó volt, de úgy tűnik pályafutásunk egyik legnagyobb sikerét értük el. Én sajnos személy szerint nem vettem észre, mekkora fenyegetés költözött mellénk, de hooopsz barátomnak természetesen most is nyitva volt a szeme és nem kerülhette el figyelmét.
Szokásos napi kutatói beszámolók közepette, érkezett feldúltan egy igen tapasztalt felderítő aki azonnal szót kért a tanács előtt...
Azzal indokolta a kérését, hogy roppant fontos bejelenteni valója van.
Hümmögött is mindenki a bajsza alatt, de hát mit volt tenni engedtünk a kérésének. Egyből a lényegre tért, -"ÓÓ nagy Hooopsz uraság elnézést a tolakodásomért, de olyat láttam amit csak legendákban hallottam eddig. Egy hatalmas főrom van szomszédságunkban...."- és mire folytathatta volna mit látott a romban már szövetségeseimet próbáltam értesíteni. Küldtem is a galambpostát, hogy mire leltem. Nem is egy galamb érkezett, de nem jutottak el egyből Gibbonkához.
Mivel Gibbonkától nem érkezett válasz, hooopsz régi ismerősét is megpróbálta megkeresni, de mivel nem fogadta el Vad Úr a szövetség felkérését ez miatt kútba esett ez a lehetőség. Már kezdtem izgulni, hogy mi lesz így?! Szerencsére a világtörténelemben léteztek olyan nemes emberek, mint Graham Bell és Puskás Tivadar. Így ezek után Gibbonkának is tudomására jutottak ezek az információk. Egyből tucatjával küldte már vissza galambokat.
Rengeteg verziót átbeszéltünk, kalkuláltunk, kémek ezreit küldtük, hogy pontosan meg tudjuk határozni vajon hányan lehetnek és mi a tervük. Ekkor szembesültünk azzal, hogy előrelátóak voltak ellenségeink, mert jól elrejtették a seregüket és így csak becsülni tudtuk, hogy mivel is állhatunk szemben. Gondoltunk arra is (deadkillernek hála), hogy előre küldünk egy nagyobb zsoldos osztagot de elvetettük mert nem akartunk időt veszteni...( no meg sereget sem
) Sajnos voltunk annyira tapasztalatlanok, hogy pár tekercset rá is áldoztunk a romra mire rájöttünk, hogy a mágikus védelem miatt ez nem fog menni... Több órája tartó harci készültség után
harci tekercsekkel felerősítve magunkat útnak indultunk hát, hogy kipucoljuk őket a birodalmunkból. Rengetegen jöttek harcolni,nem is gondoltuk volna hogy ennyien állnak mellénk e borzasztó háborúban. De mindenki tudta,hogy ez mindenkiért van. Ezrek hagyták hátra családjaikat,hogy segítsenek kiűzni innen a gonoszt. Tudták,ha sikerrel járnak,nekik is sokkal jobb lesz.
Több mint 320ezer hordár segédkezett cipeli a terheket. 320 ezer gyalogos harcost és könnyű lovast sikerült toboroznunk. Repülőegységeink kevesebben voltak de a 230ezer pont elég volt. Majd 200 ezer íjász is elkisért minket. és 105ezer gyógyító tevékenykedett és gyógyították a sebesülteket. 15 ezer kuruzsló is velünk tartott.. Hátha tudnak hozzátenni valamit a a csatához. Hőseink a gardrobukat kitárták és legfényesebb és legmenőbb cuccaikat próbálták felvenni...
Nagyon hosszú menet volt. Életünk egyik leghosszabb útja. 4óra 20 perc. Úr isten, csak bírjuk ki és legyen elég az ellátmány. Folyamat tüzelni kellett hadainkat, hogy kitartson a lelkesedés. Kitartott, de ami ott fogadott azzal nem számoltunk…
Hihetetlen, szinte leírhatatlan állapotok uralkodtak. Teljesen sivárrá tették a környéket. Hullák szerte-széjjel, lándzsákra tűzdelt fejek, kivágott erdők, tűz mindenhol… Rettenetes. De ez csak jobban felbosszantott minket. Láttam a dühöt katonáim szemében, s már biztos voltam benne, bármi is lesz az ára kiűzzük őket.
Ellenség nem várt minket, meg is lepődtek, hogy bárki bemerészelte ide tenni a lábát. Több irányból egyszerre ránk rontottak, meggondolatlanul. Ennek örültünk is Gibbonkával. Így, hogy rendezetlenül támadtak jelentősen megkönnyítették a dolgunkat.
Első körben kicsit meg is lepődtünk,mekkora erővel rendelkezünk,de még messze volt a csata vége. Több órás vérengzés következett és hála kiváló gyógyítóinknak minimális elesett katonával megúsztuk és óriási győzelmet arattunk felettük! Kiirtottuk őket nem könyörültünk meg senkin. Nem valók e vidékre. Összeszedtünk mindent és rendeztük a környéket, mesés kincseket is találtunk és elvileg még találhatunk is. Mindenkit megjutalmaztunk valamivel és természetesen mi is kívántunk, hogy mit szeretnénk. Én egy új szandált szeretnék Gibbonka meg egy jó pajzsot bírna el.
Köszönjük mindenkinek, aki segített. S köszönjük a rengeteg gratulációt is. Összegezve, hatalmas szerencsénk volt, de már rászolgáltunk….
Pár tanács...:
- romhoz közel kell vinni a sereget (zsold és idő szempontjából előnyös... nem izgulsz annyit mikor érsz már oda:) )
- tekercsekkel felesleges a romot bombázni
- ha nem látod a sereg valós számát, pár zsoldit (100000-200000 db) küldj előre vagy fórum hozzászólásokból átlagolva számolj egyet....
- ügyelni kell arra, hogy a sereg zárt kapuk mögé érkezzen haza a romról(a kocsmában elég hamar híre megy egy ekkora tettnek és hát ...mindenkinek van jóakarója...)