Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy elf királynő aki Arhon világának északi részén uralkodott. Egyedül intézte birodalma ügyeit, amely napról napra csak nőtt, klánjához sok jó uralkodó csatlakozott. Birodalmának kedvenc része egy misztikus hely volt, ahol egy tó a felhőkön lebegett és bennük nőttek az óriás kagylók, amelyek egy nagyon ritka és értékes nyersanyagot, a Fekete Igazgyöngyöket adták birodalmának. Mikor a királynő nem a hivatalos ügyeit intézte, akkor itt tartózkodott és gyönyörködött ebben a varázslatos helyben.
Történt azonban egy hajnalon, hogy egy gonosz rablólovag felfedezte ezt a titkos helyet, és nem is volt rest azonnal elhíresztelni a többi rablónak. Igy a béke birodalma folyamatos zaklatásoknak lett kitéve, állandóan sunyi idegen kémek járkálták össze szent földjét. A királynő nagyon elszomorodott, hogy csak bátor és önfeláldozó emberei vére által védheti meg kedvenc birtokát, de birodalma jóléte érdekében nem mondhatott le róla harc nélkül. Ekkor hallott egy bátor vitézről, kinek páncélját a rablólovagok seregeinek vére szinezi vörösre, és úgy gondolta, hogy közös ellenségük esetleg szövetségesévé teheti. Hívott hát egy hófehér galambot, mint békés szándékának jelét és azzal küldte el nehéz szivvel megfogalmazott levelét, majd felkészült a harcra, kihirdette birodalmában, hogy minden fegyverforgató emberre szüksége lesz, megszervezte a Tó védelmét. Emberei erejükön felül építkeztek, edzettek, nem volt ember a birodalomban aki lustálkodott volna, még maga a királynő is kitanulta a fegyverforgatást.
Ekkor azonban, a királynő nagy meglepetésére kedvenc galambja visszatért lábán vérrel pettyezett válaszlevéllel, mert a Vörös Báró a csata közepén sem volt rest visszaírni neki. Válasza kedvező volt, felajánlotta szövetségét, kardjának erejét és szívének bátorságát a jó ügy érdekében, és jelezte, hogy meglátogatja a királynőt, h személyesen is megpecsételjék szövetségüket. A királynő kiadta a parancsot, hogy városai, birtokai álljanak készen a fogadására. Még aznap éjjel megérkezett az elfek varázslatos birodalmába a Báró és aranylóan szikrázó serege. Az elfek ámulva nézték pompás vértjeiket és fegyvereiket, amelyen még ott száradt a gonoszok vére. A királynő illően fogadta palotájában a Bárót, majd a fenséges vacsora után kézen fogta és bevezette titkos kertjébe a Tóhoz. A Bárót elvarázsolta a királynő szépsége és a hely varázslatos nyugalma és szelleme. Bár nem tervezte, valami mégis arra késztette, h szerelmet valljon és megkérje a királynő kezét. A királynő nagyon meglepődött, de őt is megfogta a Báróból áradó nyers erő és tiszta szíve, így igent mondott.
Azóta együtt harcolnak a világ gonoszai ellen, csatát csata követ és bár az elfek népe békeszerető, ezekben a nehéz időkben kiváló harcosokká váltak és a királynő is méltó társa lett a Bárónak a harcokban. Klánjaik erős szövetsége pedig már más klánfőket is hozzájuk vonzott, igy a fény és világosság Arhon világának történelmében először áttöri a sötétség erői által elnyomott területeket és elviszi az elnyomott városokba is a reményt, hogy lesz még szebb jövő.
Az elf királynő és a vörös báró meséje
Re: Az elf királynő és a vörös báró meséje
Ez nagyon szép kis mese. Most is dúl a harc nálad rendesen ahogy látom, valaki nagyon nagy haragba lehet veled hogy mindig meggyújtja a váradat, váraidat. ÉN is nagyon kíváncsi lennék a Tóra hogy milyen látvány lehet, sajnos még nem volt benne részem hogy megnézhessem, de remélem egyszer a jó oldalára fordul a szerencsém, és lesz benne részem hogy megnézhesek ÉN is egyet.